2014 – Londoni Körömolimpia

• Aranyérem – Stiletto köröm kategória
• Bronzérem – Szalon köröm kategória

2015 – Londoni Körömolimpia

• 1. helyezés – Winner Dream Team Division 3, csapatkategória

A csapat tagjai: Eva Darabos, Madelene Wolf, Anamarija Saric, Micaela Wallgren és Linn Kristin.

A csapat összesen 7 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérmet szerzett, emellett elnyerte a Winner of the Winners és a Team trófeát is.

Bele a mély vízbe!

Életem első körmös versenyén rögtön a világ egyik legnagyobb megmérettetésén, a londoni Körömolimpián vettem részt, ahol több száz versenyző érkezett a világ minden tájáról. Nem is gondoltam volna, hogy az első versenyem ilyen emlékezetes lesz: végül a szalon kategóriában a harmadik, a stiletto kategóriában pedig az első helyet szereztem meg.

Hogyan kezdődött?

Egy kollégám biztatott, hogy induljak el a versenyen. Én eleinte nem éreztem magam elég magabiztosnak ahhoz, hogy versenyhelyzetben is megmérettessem a tudásomat. Visszatekintve viszont egyáltalán nem bántam meg, sőt, nagyon hálás vagyok neki, amiért biztatott a nevezésre.

Fogalmam sem volt, hogyan zajlik egy ilyen verseny, mit kell csinálni, és milyen szabályoknak kell megfelelni. Korábban versenyfelkészítőn sem vettem részt. De gondoltam, próba szerencse!

A kollégám rengeteget segített, együtt gyakoroltunk, és sok új dolgot mutatott nekem. Ő már tapasztalt versenyző volt, így sokat tanulhattam tőle.

Fél év gyakorlás és rengeteg munka

Körülbelül fél éven át készültem a versenyre. Iszonyú fárasztó volt, főleg munka mellett: a szabadidőmet is a gyakorlásra kellett áldoznom, miközben folyamatosan koncentráltam, terveztem, és próbáltam kitalálni, mit szeretnék alkotni.

A stiletto kategóriában szabad kezet kaptunk. Voltak ugyan alapvető szabályok, de a szín, a minta és a stílus megválasztása ránk volt bízva.

Nem ment minden elsőre. Több szettet is elkészítettem, de amikor ránéztem az eredményre, valahogy egyik sem fogott meg igazán. Aztán az egyik közös gyakorlásunk alkalmával egyszer csak megjött az ihlet. Ránéztem, és azt mondtam: igen, ez lesz az!

A megfelelő modell az egyik legfontosabb

Szerencsés voltam a modelljeimmel is. Adri, aki korábban a munkatársam volt, amikor Londonban pincérkedtem, időt szánt rám, hogy gyakorolhassak rajta.

Egy jó modell kiválasztásánál nemcsak az számít, hogy szép legyen a keze és a körme, hanem az is, hogy türelmes és megbízható legyen.

A másik modellem Lili volt, a pedikűrös kollégám. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek, hiszen lehetővé tették, hogy folyamatosan gyakorolhassak rajtuk. A mai napig hálás vagyok nekik ezért!

A verseny napja

Furcsa módon sem a verseny napján, sem közben nem voltam különösebben ideges. Na, de az eredményhirdetésnél… az már egészen más történet!

A géllakk kategóriát, bevallom őszintén, elrontottam. Nem gyakoroltam rá eleget, és már a verseny közben éreztem, hogy nem úgy sikerül, ahogyan szerettem volna. Ezt akkor el is engedtem.

A szalon kategória, ahol egy klasszikus francia manikűrt kellett készíteni, és a stiletto kategória viszont jól ment. Utóbbival még hamarabb is végeztem a tervezettnél, pedig nagyon alaposan dolgoztam.

A születésnapom, amit sosem felejtek el

Az eredményhirdetésre 22-én került sor, éppen a születésnapomon. Addigra annyira izgultam, hogy majdnem elájultam. Ilyen izgatottságot még soha nem éreztem!

Az eredményhirdetés nagyon hosszúra nyúlt, hiszen rengeteg kategória és versenyző volt. A neveket egy nagy kijelzőn is megjelenítették, miközben mikrofonba is bemondták őket.

Amikor a szalon kategóriában a harmadik helyezetthez értek, és bemondták a nevemet, egyszerűen fel sem fogtam, amit hallottam. Pedig jól lehetett hallani! Csak a kijelzőn láttam meg a nevemet, és nem akartam elhinni, hogy tényleg én vagyok az.

Szerintem még senki nem örült ennyire a harmadik helyezésnek! Úgy megöleltem az érmet átadó személyt, hogy szerintem ő is ugyanolyan boldog volt, mint én. Persze jöttek az örömkönnyek, a hatalmas ováció a kis csapatomtól… Egyszerűen leírhatatlan érzés volt.

Fel kellett állnom a dobogóra, ahol természetesen fotók is készültek.

De az igazi izgalmak még csak ezután következtek!

Amikor a stiletto kategória eredményhirdetésére került sor, és már a harmadik, majd a második helyezettet is kihirdették, valahogy megéreztem, hogy első leszek.

Félreértés ne essék, nem azért, mert elbíztam magam. Egyszerűen volt egy megérzésem.

És így is lett!

Szerintem ekkora sikolyt még nem hallottak ott. Az összes cuki kollégám felsikoltott, természetesen velem együtt. Első helyezett lettem! Hihetetlen volt!

A mai napig el tudok érzékenyülni, ha visszagondolok erre a pillanatra. Nem lehet igazán szavakba önteni, milyen érzés volt. Ezt át kell élni! Hatalmas dolog, különösen egy ilyen nagyszabású, nemzetközi versenyen.

Mindenki velem együtt örült, együtt sírtunk, és olyan szeretetet kaptam a csapatomtól, amit soha nem felejtek el.

„Our champion” – a mi bajnokunk

És ha azt hinnéd, hogy ennél szebb már nem is lehetett volna ez a nap, a kollégáim még egy meglepetéssel készültek nekem.

A születésnapomra tortát hoztak, rajta ezzel a felirattal: „Our champion” – a mi bajnokunk.

És ami ebben a legszebb: a tortát már az eredményhirdetés előtt elkészíttették!

Annyira hittek bennem, hogy számukra már akkor is a bajnokuk voltam, amikor még nem is tudtuk, milyen eredményt érek el. Teljesen leesett az állam, hogy még erre is gondoltak.

Ez volt életem legjobb születésnapja.

Csodálatos nap volt, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Egyetlen pillanatát sem bántam meg, és ma is hálás vagyok azért, hogy végül belevágtam.

Egy életre szóló, felejthetetlen élményt kaptam – és egy olyan emléket, amelyre mindig büszkén fogok visszagondolni.