2014 – londoni Körömolimpia :
Arany érem – Stiletto köröm kategória
Bronz érem – Szalon köröm kategória
2015 – londoni Körömolimpia :
“Winner Dream Team Division 3” – Csapat kategória – első helyezett
Eva Darabos, Madelene Wolf, Anamarija Saric, Micaela Wallgren és Linn Kristin társaságában.
A csapat tagjai továbbá elhoztak 4 bronz, 3 ezüst, 7 arany medált, és a Winner of the Winners és a Team trófeát.
Részletek lejjebb
Bajnok lettem, avagy részletek a versenyről
Bele a mély vízbe. Rögtön a világ legnagyobb versenyén vettem részt, életem első megmérettetésén, a londoni Köröm Olimpián, ahová több százan, a világ összes részéről érkeztek versenyzők.
Kollegám biztatott, hogy induljak el. Én nem éreztem késztetést magamban, mert még akkorra sem voltam magamban annyira biztos, hogy a tudásomat egy versenyen mérkőztessem meg. Persze visszanézve abszolút nem bántam meg, sőt nagyon hálás vagyok neki, hogy bíztatott a nevezésre. Fogalmam sem volt hogy zajlik egy ilyen verseny. Mit kell csinálni, milyen szabályoknak kell megfelelni, nem voltam verseny felkészítőn sem. De próba szerencse.
Kollegám rengeteget segített, gyakoroltunk együtt, sok új dolgot mutatott nekem. Ő már tapasztalt volt a versenyzésben. Mindenképp azt tanácsolom, hogy nem is egy, hanem több verseny felkészítőn vegyél részt, mert az oktatók el tudják mondani a pontos szabályokat és olyan trükköket tudnak mutatni, amit magadtól nem tudnál. Olyan oktatót válassz, aki részt vett több versenyen és érmet is szerzett.
Körülbelül fél éven át gyakoroltam. Iszonyú fárasztó volt (főleg munka mellett) gyakorolni, a szabadidőmet rááldozni, koncentrálni, kitalálni mit szeretnék csinálni. Ugyanis stiletto kategóriában szabad kezet adtak. Persze volt ott is pár alapszabály, de a szín, minta, stílus ránk volt bízva. Mire azt kitaláltam, hogy milyen legyen, megcsináltam jó pár szettet. Ránéztem és nem tetszett, nem fogott meg. Aztán az egyik gyakorlatunknál jött az ihlet, mondtam igen, ez lesz az!
Szerencsés voltam modell ügyben, ugyanis Adri (aki régen a munkatársam volt mikor Londonban pincérkedtem) rááldozta az idejét hogy gyakorolhassak rajta. Nem csak az a fontos, hogy szép kezű, körmű stb. legyen, hanem türelmes és a legfontosabb: megbízható.
Másik modellem pedig pedikűrös kollégám, Lili volt. Sokat köszönhetek nekik, hogy folyamatosan gyakorolhattam rajtuk. Hálás vagyok nekik a mai napig.
Furcsa módon nem voltam ideges sem a verseny napján, sem közben…na de az eredményhirdetésnél…
A gél lakk kategóriát úgy ahogy van elrontottam. Bevallom őszintén nem gyakoroltam rá eleget, és tudtam a verseny közben, hogy nem fog sikerülni, így el is engedtem.
A szalon kategória (ahol egy sima franciát kellett csinálni) és a stiletto simán ment. Utóbbinál még hamarabb be is fejeztem, pedig nagyon alapos voltam.
22.-én volt az eredményhirdetés, pontosan a szülinapomon. Ott annyira izgultam, hogy majdnem elájultam. Ilyen izgatottságot még sosem éreztem. Nagyon hosszan elnyúlt az eredményhirdetés, mert rengeteg kategória volt, rengeteg versenyzővel. Egy nagy kijelzőn mutatták is a neveket és
mikrofonban is mondták. Mikor a szalon kategóriánál a 3. helyezettnél az én nevem mondták konkrétan nem hallottam (pedig lehetett hallani) csak a kijelzőn láttam a nevem. És egyszerűen nem akartam elhinni. Szerintem senki nem örült még ennyire a harmadik helyezettnek. Úgy ölelgettem aki átadta nekem az érmet hogy még ő is olyan boldog volt. Persze jöttek az öröm könnyek, az ováció a kis csapatomtól. Iszonyú jó érzés volt, leírhatatlan. Fel kellett állni a dobogóra, ahol persze fotókat is csináltak.
Na de amikor a stiletto kategória jött, ahol már a 3. és 2. helyezetten túl voltunk, valahogy tudtam, hogy első leszek. Félreértés ne essék, nem mert elbíztam magam, de megéreztem. És így lett. Szerintem ekkora sikolyt nem hallottak még. Az összes cuki kis kollégám felsikoltott, persze egyetemben velem. Első helyezett, hihetetlen. A mai napig el tudok érzékenyülni, ha rá gondolok. Nem lehet elmondani milyen érzés, ehhez át kell élni. Hatalmas dolog, főleg egy ilyen nagyszabású versenyen.
Mindenki nagyon örült nekem, együtt sírtunk, iszonyatosan jó érzés volt.
Majd a drága kollégáim megleptek a szülinapomon, és hozták a tortát, rajta „Our champion” (a mi bajnokunk) felirattal. És hát ugye ez még a hirdetés elött megvolt.
Szóval ennyire bíztak is bennem, és úgy voltak vele, hogy vagy így vagy úgy, de én a bajnokuk vagyok. Hát leesett az állam, hogy még ezzel is készültek.
Életem legjobb szülinapja volt. Csodás nap volt, sosem felejtem el és nem bántam meg hogy elindultam rajta. Egy életre szóló, elfelejthetetlen élmény.