Először házhoz kezdtem el járni, hogy fejlesszem a kézügyességem. Nem volt a legjobb időszak az életemben, az biztos. Idegenekhez, ismeretlen helyre, nem a legmegfelelőbb körülmények között. Cipelve a nagy csomagot, vittél amit csak tudtál és legalább 3 órát töltöttél ott, ugyanis kezdetekben igen, 3-4 óra míg végzel egy szettel.
Aztán hozzam jöttek a vendégek a lakás hátsó, mini szobájába, ahol egy kempingasztalon dolgoztam, egy sámlin görnyedve. Visszanézve iszonyú vicces, de büszkeséggel is tölt el, ugyanis tényleg mindent megtettem, hogy minél többet gyakoroljak.
Karrierem nővérem albérletében folytatódott, ahol már egy kis sarkot birtokoltam a nappaliban. Azóta is hálás vagyok neki, hogy ezzel támogatott, mégiscsak idegeneket vittem a lakására. Már kezdett ekkora egy kis vendégköröm kialakulni. Nem is igazán emlékszem honnan jöttek a vendégek. Facebook akkor még nem volt, vagyis elvileg volt, de még nem használtuk. Akkor iwiw volt, talán ott hirdettem magam. Aztán kezdett a hírem szájról szájra terjedni, pedig hát akkor még közel sem voltam profi. Azóta elmondhatom, hogy rengeteg tanuló, kezdő, és már évek óta dolgozó körmös szakemberrel találkoztam, visszanézve kezdő munkáimra úgy érzem nincs okom szégyenkezni.
