Amint a kezembe kaptam az OKJ-s végzettségem, elkezdtem házhoz járni, hogy fejlesszem a kézügyességem. Idegenekhez, ismeretlen helyre menni, nem a legmegfelelőbb körülmények között, nem volt a legjobb időszak az életemben. De valahol el kell kezdeni.
Majd nővérem albérletében egy kis sarkot kialakítottam a nappaliban, és itt folytattam a munkám. Azóta is hálás vagyok neki, hogy ezzel támogatott.
Ezután a 14. kerületben találtam egy picike szalont, egy 10 emeletes épület aljában. Jól frekventált helyen, sűrűn lakott övezetben. Így elég hamar kialakítottam a vendégköröm, és gyorsítani is tudtam a munkámon.
Sajnos körülbelül egy év múlva tulajdonosok megváltak a szalontól, de ezt megelőzően már találtam is új helyet. Egy kedves fodrász mellett az Örs vezér téren egy cuki kis szalonban. A vendégek özönlöttek, nagyon sokat dolgoztam, imádtam ezt a szalont. Időközben persze fejlesztettem magam, tovabbképzésekre jártam.
2012-ben úgy döntöttünk párommal, hogy szerencsét próbalunk Londonban, így kiköltöztünk.
Körülbelül másfél évig munkaközvetítő által dolgoztunk különböző szállodákban pincérként, sokszor rendezvényeken, ahol hírességek is voltak. Jó tapasztalat volt, és az angol tudásunkat is tudtuk fejleszteni.
Egy kint élő magyar műkörmös által jött egy lehetőség, éppen akkor nyitott szalont, így le is csaptam rá. Szép kis szalon volt, jó forgalmas helyen, rengeteg magyarral a környéken, és sok, az utcáról betérő vendéggel. Hamar kialakult a vendégköröm. Jó kis csapat volt, egy másik körmös, pedikűrös, és szempillás társaságában.
Ekkor indultam el életem első műkörmös versenyén, ahol elnyertem egy bronz és egy arany érmet is, pont a szülinapomon, szeptember 22.-én. (erről egy másik cikkben)
Ebben a szalonban nagyjából 1 évet voltam. Nem megegyező nézetek miatt elváltak útjaink.
Egy vendégem mondta, hogy szalont akart nyitni és hogy tartsak vele. Sokkal nagyobb hely volt, fodrászokkal, kozmetikus szobával, szoláriummal. Itt szereztem a legtöbb vendéget, nagy volt az átmenő forgalom. Sajnos egy idő után a fiatal pár, akié volt a szalon, elváltak útjaik, és a magánéletüket, a vele járó veszekedésekkel (rendőrségi ügy is) bevitték a szalonba, végül be is zárták. Másfél évet voltam itt.
Szerencsére a szempillásom, aki nem messze onnan dolgozott, eljött a helyéről, így felszabadult a kis szobája, ami egy lengyel szalonban volt. Szép nagy tágas és világos volt, saját külön szobával. Nagyon befogadóak voltak a lengyel lányok, hamar összebarátkoztunk.
Covid-19 …. Szó szerint egyik napról a másikra történt. Március 23-tól a szépségszalonoknak kötelező volt bezárni. Nem tudtam, hogy az lesz az utolsó munkanapom.
Angliában a lezárások sokkal szigorúbbak voltak, mint Magyarországon. Majdnem 4 hónapig nem nyitottak ki a szalonok. Míg itthon az első évben csak 2 hétre, a második évben 1 hónapra kellett bezárni.
Így én munka nélkül maradtam, bezárva a lakásba. Ugyanis Anglia rendkívüli szigorításokat hozott be hónapokon át. Csak létfontosságú dolgokért lehetett elhagyni az otthont, pl. élelmiszerek és gyógyszerek vásárlása, napi egyszeri szabadtéri testmozgás, tilos volt más háztartásokkal találkozni (a rendőrség ellenőrizte a szabályok betartását) Minden bezárt, kivéve élelmiszerüzlet és gyógyszertár.
Ez volt az egyik ok, amiért a hazaköltözés mellett döntöttünk. A család, és barátok is hazahúztak. Emellett az időjárás és a környezet is szerepet játszott: bár London izgalmas város, a gyakori felhős napok és a hűvös szél miatt vágytunk a napfényesebb, barátságosabb környezetre. A város emellett igen drága, és szerettük volna olyan helyen élni, ahol a mindennapok kicsit egyszerűbben és kiegyensúlyozottabban telnek.
Összességében nem bántam meg, sokat tanultam, fejlődtem, tapasztaltam. Vannak pozitív, és negatív oldalai is, de örülök hogy haza tértem.